Ezzel együtt te is jelen vagy, a saját történeteddel együtt. Ennek mentén leszel megérintve érzelmileg, ennek mentén kapod a szerepeket és ennek mentén lépsz majd be a Térbe.
A folyó mindent elsöprő erővel töri át gátjaidat, hogy kimossa belőled az évek alatt lerakódott üledéket, a haragot, csalódottságot, sértettséget, bűntudatot, dacot és az alacsony önértékelés rossz szellemét.
A konfrontációnak olyan szerepe is van, hogy felhívja a figyelmedet azokra a gondolkodási hibáidra, melyekkel te magad szabotálod a különböző életterületeid egészséges működését.
A pillanat szülte katarzis szinte tapintható a Térben, ahogy boldog, felszabadult zokogásban egyesül a lélek azzal, amit korábban lehasított magáról. Közben az apa képvisője is egyre közelebb jön. Az ő arca is könnyáztatta, ahogy védelmező átöleli a zokogó párost.
A feladatod nem az, hogy megértsd, hogyan kerültek oda ezek a sziklák, hanem az, hogy kiemeld őket az életed medréből. Később, a parton talán még értékes építőkövekké is válhatnak. A megértés ehhez természetesen elkerülhetetlen, de nem cél, csupán eszköz, amihez szintén eszközök kellenek.
A folyó mindent elsöprő erővel töri át gátjaidat, hogy kimossa belőled az évek alatt lerakódott üledéket, a haragot, csalódottságot, sértettséget, bűntudatot, dacot és az alacsony önértékelés rossz szellemét.
A személyiségedet nem megszüntetni kell, hanem meghaladni. Attól, mert az azonosulás megszűnik, még ugyanúgy meglesz minden emléked, ugyanúgy jelen lesz minden hibád és értéked, csak épp nem fogsz hozzájuk tapadni, nem faragsz identitást belőlük.