Scroll Top
Családállítás segítőként
We build connections with organizations and cooperate with smart people all over the world
blog-800px12
Családállítás segítőként
2024 június 28.

Amikor segítőnek jössz egy családállításra, meglehet, hogy könnyebben, felszabadultabban érkezel, mint azok, akik megdolgozni való témával jönnek. Különösebb ellenállással sem kell megküzdened, hisz biztonságban vagy, ma nem te leszel a terítéken, nem te fogod az embert próbáló lelki munkát végezni, nem neked kell az önkorlátozó hiedelmeidet és a gondolkodási mintáidat megváltoztatni vagy épp a családi múltban gyökerező, transzgenerációs traumákat feloldani.

Te csak segítőnek jöttél. Részt veszel mások állításában egy-egy szereplő képviselőjeként, de egyébként semmi komolyabb lelki folyamattal nem kell számolnod.

Ez részben valóban így van, azonban azt, hogy épp milyen szerepeket kapsz, és hogy azok hogyan fognak megérinteni, nem tudhatod előre.
Éppen ezért, hatalmas lehetőség ez arra, hogy felbecsülhetetlen értékű, önismereti felismerésekre tegyél szert.
Mivel alapvetően nem a te történeteddel foglalkozunk, ezért az elhárító mechanizmusaid is kiengednek, elalszanak.
Evvel együtt te is jelen vagy, a saját történeteddel együtt. Ennek mentén leszel megérintve érzelmileg, ennek mentén kapod a szerepeket és ennek mentén lépsz majd be a Térbe.
Soha sem véletlen, hogy milyen szerepet kapsz, mert a kapott szereppel dolgod van, a kapott szerep meg akar mutatni neked valamit.
Egyszer, egy gyermekként szexuális zaklatást átélt nő gyermek részének szerepét kaptam meg. Mikor kiderült számomra, hogy lesz egy ilyen szerep, azonnal rettegni kezdtem, hogy az enyém lesz (a családállításban a nemek átjárhatóak, férfiként is kaphatsz női, nőként is férfi szerepet).
Fájdalmas, egyszersmind rendkívül értékes tanítás is volt ez számomra. Megtapasztaltam, milyen érzés, amikor még gyermekként véget ér a gyermekkorod. Elveszítesz mindent, ami gyermekké tesz, ugyanakkor nem kapsz cserébe semmit, hisz felnőtt sem tudsz lenni igazán.
Nézed, ahogy a többiek vidáman játszanak, de te ezt már nem teheted meg, hisz elveszítetted a gyermeki ártatlanságodat, a méltóságodat és azt a bizonyosságot, hogy biztonságban vagy, mert elég fontos és értékes vagy ahhoz, hogy védelem vegyen körül.

...Eltörtél és azóta fekete-fehérbe váltott a színes film. Nem védtek meg, mert nem voltál elég fontos. A legsúlyosabb, hogy mindezért magadat okolod. El tudod képzelni, milyen érzés így felnőni, és milyen nehéz lehet így egyenrangú kapcsolatokat kialakítani?

blog-800px8
blog-800px2
Ha szeretnél te is eljönni családállításra, várlak szeretettel a nyári alkalmak egyikén.
Az állítás végére a történet oldása megtörtént. Még ha nem is lehet a múltat megváltoztatni, de be lehet emelni a Térbe a Védelmet, ami neked is alanyi jogon jár. Be lehet emelni az Emberi Méltóságot, amit senkinek nincs joga elvenni tőled, még akkor sem, ha kiszolgáltatott gyermek vagy éppen. Oda lehet állítani a Létjogosultságot, ami szintén elvitathatatlanul a tiéd, valamint az Értékeidet, melyek a részedet képezik, így hozzád tartoznak kezdettől fogva.
Mennyire vágytam akkor ezekre a szerepekre, de ezek helyett a gyermekkorától megfosztott, szexuálisan bántalmazott gyermekét kaptam.
Ez kellett ahhoz, hogy mélyebben megértsem, mit élhet át napi szinten az, akivel a gyermekkorában ez a teljességgel felfoghatatlan és értelmezhetetlen veszteség megtörténik.
Ezeket a lelki folyamatokat, – mégha csak egy kicsit is, de – a saját bőrömön megtapasztalni sokat segített abban, hogy valódi, megértésen alapuló együttérzés alakuljon ki bennem a szexuális bántalmazást átéltekkel szemben.
A megértés azonban ennél kiterjedtebb. Korábban nem tudtam elképzelni, milyen érzelmi összefüggések állhatnak egy áldozathibáztató működési mód mögött.
Csak később ismertem fel, hogy amíg nem kaptam meg ezt a szerepet, én is áldozathibáztatásban voltam. Nem olyan egyértelműen felvállalt módon, sokkal rejetettebben, úgy, hogy fel sem tűnt igazán.
Elismerni a gyermekkori (vagy bármilyen) bántalmazás súlyosságát, fájdalmát és életre szóló következményeit, annyira megterhelő és zavarba ejtő, hogy sokkal könnyebb inkább elbagatelizálni, elpoénkodni, ha szembe jön témát váltani vagy zavartan elfordulni, mint igazán őszintén együtt érezni az áldozattal.
Amíg meg nem érted zsigeri módon, hogy mit élt át, nem is fogsz tudni együtt érezni. Ha pedig nem tudsz együtt érezni, mélyen belül ítélkezni fogsz, és áldozatot hibáztatni, mert így véded magadat a felfoghatatlannal szemben. Azt gondolom, hogy ez elkerülhetetlen.
Attól mert épp nincs megdolgozni való témád, egy segítői részvétel még nagyon sokat hozhat a számodra.
Mi történik ezzel viszont, ha együtt érzel? Megérintődsz, valószínűleg átmegy rajtad egy elemi erejű zokogás, aztán pedig olyan mély és őszinte kapcsolódást éltek át, mely mindkettőtöket épít, emel és gyógyít.
Az együttérzés tehát egyáltalán nem alap, viszont tanulható. Ha egyszer sikerült felébreszteni magadban, érzékenyebb leszel, ami kockázatos, hisz olyan történetek lesznek rád hatással, melyek felől korábban “védve” voltál.
Ezzel együtt sokkal valódibb és közvetlenebb találkozásokra lesz lehetőséged. Jobban ki leszel hegyezve az emberi értékekre, és az élet, addig rejtett pillanatai mutatják meg szépségüket és bontják ki személyiségformáló tanításukat előtted.

Mi ebből az egészből a tanulság?

Attól mert épp nincs megdolgozni való témád, egy segítői részvétel még nagyon sokat hozhat a számodra.