Sokszor hallom, hogy jönnétek családállításra vagy épp mentálhigiénés segítő beszélgetésre, de sajnos túlságosan féltek, ezért inkább húzzátok, halasztjátok a döntést.
Nézzük meg közelebbről, milyen félelmek szoktak akadályként felbukkanni!
Az egyik leggyakoribb az, hogy fájni fog. Ha egy kicsit a felszín alá pillantasz, azt fogod látni, hogy most is fáj, csak megtanultad elterelni róla a figyelmedet. Félsz, hogy megérintünk benned valamit, ami érzékeny, félsz, hogy amit eddig úgy, ahogy sikerült elrejtened magad elől, egyszer csak eléd kerül. Igazad van, ez fog történni, hisz a gyógyulás folyamatának fontos pillanata az, amikor ránézel a saját fájdalmadra. Mindez azonban egy védett, ítéletmentes közegben történik, akkor, amikor készen állsz rá. Végre meglátod, mekkora valójában ez a fájdalom, honnan ered és mire van szüksége ahhoz, hogy oldódhasson.
Mire is van szüksége? Eső körben arra, hogy elismerd a létét, hisz oka van annak, hogy van. Ahogy befejezed a menekülést, és szégyenkezést, megjelenik a Magaddal való Együttérzés és Tisztánlátás. Mindez abból fakad, hogy megérted azt, ember vagy, és mint ember, érzékeny, sérülékeny és esendő. Lehetséges, hogy eddig leuraltak a félelmeid, a történetedben rejlő veszteségek és traumák. Most, hogy látod őket, még mindig fájnak, de már kevésbé félelmetesek és kevésbé van hatalmuk feletted. Ami eddig érintetlen volt, az most érinthető, így elindulhat a tényleges lelki munka. Ehhez persze az kell, hogy a folyamat alatt, olyan ítéletmentes, támogató környezet vegyen körül, ahol felvállaltan önmagad lehetsz, ahol nem kell folyton felülbírálnod az érzéseidet, gondolataidat és szavaidat.
A másik bénító félelem az, hogy mi lesz, ha kiderül valami szörnyű dolog, valami olyan családi titok, amit nem bírsz el, ami alatt összeroppan a lelked. Valójában minden családi rendszer őriz rettenetes családi titkokat, melyekről inkább csak sejtésünk van, mint tudásunk, ezzel együtt ezek súlyát menthetetlenül cipeljük, akár öntudatlanul.
A jó hír az, hogy a családállításban a családi titkokat megtudni nem akarjuk. Oka van annak, hogy ezeket homály fedi. A rendszer így védi az utódokat és azokat, akikre mindez nem tartozik. Talán épp ennek tiszteletben nem tartásáról szól az “aki kíváncsi, hamar megöregszik” mondásunk.
Mindössze arra derítünk fényt, hogy a titok, kihez tarzozik. Amikor ez megtörténik, a Térben addig meghatározó módon jelen lévő, nehéz érzések kikönnyülnek, és a rendszer tagjai végre fellélegezhetnek. A titok visszakerül gazdájához, aki továbbra is őrzi, és azzal vállalja saját felelősségét, hogy innentől ő viszi ennek súlyát. Nem vájkálunk, (nincs is hozzá jogunk), mindössze teret engedünk a rendeződésnek, így a különböző életterületeken addig befagyott energiák végre áramolhatnak. A patak frissítő, hűs vize visszakerül medrébe, kimosva környezetéből mindazt a nehéz, visszahúzó minőséget, melyekre már nincs szükséged.
Ha szeretnél te is eljönni családállításra, várlak szeretettel a nyári alkalmak egyikén.
Mentálhigiénés, segítő beszélgetésért keress bátran (messengeren vagy az eseményben megadott elérhetőségek valamelyikén)!
Félni lehet még a segítőtől is, aki bármikor konfrontálhat téged a hazugságaiddal, melyekkel magadat áltatod, hogy a kényelem és biztonság illúzióját fent tarthasd.
A jó hír az, hogy egy jó segítő ilyet nem csinál. Legalább is nem így. A konfrontáció fontos eszköz, de nem mindegy, mikor történik. Még ha tisztán látszanak ezek a hazugságok, akkor is ki kell várni azt a pillanatot, amikor készen állsz rá, hogy megkérdőjelezd őket. A segítőd tudja jól, hogy a hazugságoknak is funkciója van, és hogy nincs joga elvenni őket tőled.
Amikor eljön az ideje, felhatalmazod őt, hogy kezedbe adja azokat az eszközöket, melyekkel te magad bonthatod le azt a hazugságokból épített falat, melyet magad és az Igazság közé építettél.
Ahhoz, hogy ezt megtedd, arra is szükséged van, hogy kapj valami mást. Valamit, ami jobb, hasznosabb, praktikusabb és önazonosabb, mint a hazugságok.
A konfrontációnak olyan szerepe is van, hogy felhívja a figyelmedet azokra a gondolkodási hibáidra, melyekkel te magad szabotálod a különböző életterületeid egészséges működését. “-Biztos, hogy tényleg úgy van, ahogy gondolod?” “-Tényleg ennyire rossz, értéktelen és alkalmatlan vagy, mint ahogy mondod?” “-Valóban elhiszed azt, amit magadról mondasz, nem lehet, hogy csak a fájdalom beszél belőled?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangozhatnak el, amikor épp a saját értékeidet tagadod le önmagad előtt. Odaáll a létezésed értelméhez és fontosságához, akkor is, amikor te ezeket nem látva, épp önmagad ellen folytatsz hadjáratot.
Egy segítőnek nem az a dolga, hogy lépten-nyomon lecsapjon minden hazugságodra, hanem az, hogy visszaépítse az önbizalmadat, önértékelésedet és a lelkeddel való jó kapcsolatot.
Amikor egy pár órája megbontott avokádó húsán megkapargatod a szürkés-barna felszínt, alatta kellemes, üde, zöld részt találsz. A fájdalom rétegei alatt nem csak a traumáid, veszteségeid rejlenek, de ott vannak az értékeid, a lelki erőd, a derűd és a felszabadultságod is, valamint az a csak rád jellemző, egyedi szépség, mely a nagyszerűségedből, az egyszeri és megismételhetetlen természetedből fakad.
Lassan elcsitul benned a zokogás keltette remegés. Marad az öröm, a mosoly és a kakukkszó, egy nyáresti emlék örök ragyogása. Lehunyt szemmel is érzed a csendesen csobogó víz felületéről visszaverődő napfényt. Beleharapsz a gyermekkor ízű körtébe, és megadod magad a pillanat szentségének. Ami eddig görcsbe volt merevedve a lelkedben, most annyi év után végre kezd kiengedni benned, és te belelazulsz az örök jelen valóságába.
Milyen volt azelőtt? Már nem számít. Most Isten tenyerén lélegzel.